Első fejezet § 1. Rész §

  A megérzésem nem csalt!
Ami akkor fogadott megállította a szíveresem és a lélegzetem, kezemet pedig heves cselekvésre bírta.
 Belehasított a térdembe a fájdalom ahogyan lerogytam hozzá a földre,és az oxigénes maszkot próbáltam rátenni,félig ébren félig eszméletlenül feküdt a padlón,cigi csikkekkel  körülvéve,már rég nem kapott levegőt,és nem kapkodott érte!A szemei sóvárogón követték a kezem ahogy ráteszem a maszkot holott úgy éreztem nekem is szükségem lenne most a levegőre.
 -Mit művelsz???-Támasztottam erőtlen levert testét a falnak.Ziháltam ,félelmemben és könnyes dühroham környékezett.
Legszívesebben felpofoztam volna!
Csodálóan nézett rám,mintha egy angyal lennék ,egy földöntúli lény,maga a fény amiben beletud nézni és mégsem vakul meg.Ahogy az ö lélegzetei rendezettebbek lettek,a görcsbe rándult testemet elöntötte a megnyugvás.De még mindig levegőért kapkodtam,mérgemben,ijedtemben!
 Sokkosan mellévergődtem a földre,csak ültünk a szobákban szótlanul a padlón,világunk romjain,a helyen ahova elbujtunk ,ahol önmagunk voltuk.De mára már csak romok,fülledt ágy takarok helyett,rongyá gyűrt ágy,rendetlenség,füst és egy önmagát gyászoló lélek.
 -Miért csinálod ezt velem?-Nyögtem ki a sírástól belém szorult hangon.
 Némán dőltünk a falnak,felém vezette elárvult színtelen tekintetét.
-Te nem érted ugye?-nyavalyogtam tovább...-Miért vagy ennyire önző? Magadnak való? Nem érted hogy szenvedek???
-Ordítottam rá,a könnyeimet erőből törölve megfájult az arcom.Nem törődve a hisztimmel,lenézett a kezünkre,pont ugyan úgy vetődtek egymás mellet mint akkor,aznap..
Próbát tett s felidézte magában a pillanatot,mintha csak elakarta volna magával hitetni hogy ugyanazok vagyunk.A kezeink egybeforrtak ,Sírtam...
 -Ha magadat ölöd meg, engem is meg ölsz tudod?-Nézem szemeibe könyörgőn. Fogalmam sincs honnan merített erőt,de magára húzott.
 Örült vágyaimat a szemében láttam,erőtlen kezei blúzom alatt égtek.
 Letéptem róla a maszkot...Mintha csak irigykednék hogy átvette helyemet minden nap az pihenhet ajkán s ad neki erőt,De ma nem! Most nem!!!
Örülten csókoltam,ahogy csak meglevő erőmből telet,megszabadított az engem láncoló ruhámtól.
 Mintha erő járta volna át,mintha szorított is volna,érezte a böröm illatát,a hajamba temette arcát,és csókaival kergetett az egekig.
Mély sóhajaim,elvágtak minden külső zajt,zsibbadt testem körülfonta öt,Úgy érzem erős,de a látvány most sem hazudott nekem.
  Kirajzolódó bordáit,szinte színtelen bőre borította,önmaga árnyéka.Mint akibe csak hálni jár a lélek
  Együtt haltunk meg! A gyönyörök kínjában. A színtelen fekete fehér élettelen világunkban,
 mi mindig ujabb és színesebb volt,most fáradtan ébresztgettük.
 Akartuk hogy éljen még!De mint minden ez sem tarthatott örökké,szavaimat a szájába olvastam.
" Ne ölj meg kedvesem!"
Végighúzta a kezét a meztelen hátamon,és magára terített,átfontam és pihentem a nyakán.
 Mintha néma lenne...De ölel,és simogat.Majd könnyes percekkel később eltolt magától...
.A vissza húzása a gyomromban csomót kötött, a csókot úgy vette el tőlem,mintha örökre akarná
A sírba akarja vinni...!
-Menj el!-Nyögte fel halkan. Már megszoktam,most nem tudott magán eléggé uralkodni de ez nem változtat semmin.Nem visszakoztam.
 -Jó,de könyörgöm,ne csinálj még egyszer ilyet! -Suttogtam,és már adta is vissza a kezembe a letépett ruhadarabot.-Nem ölek meg,szerelmem...!-Először nevezett így! Azóta is csak ezt hallom!
 A mámorból újra a pokolba,ez akár egy film vagy ez jól megirányzott költemény is lehetne,de nem csak éreztem...Azóta is érzem...




                                                                      Egy Évvel korábban....
                                                                          Dzsuliana: 2016.
                                                                             
                                                                Don't Kill me my Darling


Szorít!
Annyira szorit,feszül,és nem enged, magamra pillantva a tükörben,nem látok mást csak hófehér habokat.
Csillogó köveket,mik virágok formájában futnak végig a csipkén. Lefüzve a karjaimat,körbe ölelve a testemet,zárt szegélyekbe bujtatva
a napcsókolta barna börömet. Alacsony formámat,kerek kebleimet és kislány énemet leszoritva elöviritva a nöt.
Vagy az asszonyt?
A menyecskét?
Vagy az évtizedek ota szokássá vált kötelezö tradiciót? A szüzet? Vagy a bolondot aki zuhan?
DE hol vagyok én? A zöld macska szemeim szinte megkarcolák a tükröt. Szépek! Talán kicsit könnyesek.
Nem ugy mit a torkom ami olyan száraz hogy hamarosn a saját véremet nyelem....Aztán felébredek....

Kicsny szobám ölel körbe,a nap még viháncolt örömében a falamon,szeptemberi szél fúj,langyos és hívogató.
Felülök és nagy levegöt veszek,a tenyerembe temetem az arcom és érzem megremeg a gyomrom.
Ma van az a nap!
Az a nap amikor végleg búcsut mondok a múltamnak,és teszek mindenre ami eddig szorított!!!

Nagy röptében fel is kelek,anyu már fözi odakint a kávét a konyhában,s közben apu gyözködi arról hogy amit tenni késülök nem kislányos butaság.
Én vagyok Dzsuliana,a lány aki azt hitte elcseszte az egész életét,de most látok!
A nem látom azt a drága csipébe kötözött menyasszonyt,nem látom a szememben a könnyeket,és a torkom orditásra is kész ha ugy akarom.
Azt hiszem! A hajam hosszú barna hullámokban hullik a vállamra,a zöld szemeimben megcsillan a nap ami besüt az ablakomon,és csillogóvá teszi.
Telt ajkaimra barna matt ruzst teszek,és lejjebb huzom magamon a fekete szoknyát,szigorúan dérd alá.
Hogy apú semmi kivetni valót sem találjon...Az illatom száll a levegöben,szinte betölti a házat a kávéval keveredve.
Meglátom anyámat,amint mosolyogva felém repül és a bögrémet tartja felém.
Szemei karikásak,és 10 éve ugyan azt a selyemköntöst viselve kiván nekem jó reggelt.
De ez a nap más...Apu szigorú tekintetébe ütközve összébb huzom a magasarkumat,mintha csak a rendezettségemmel akaránam erösiteni a szavam,és
a tettem. -Elviszelek!
Ö vitt el...Ö! Oda ahonnan már sosem volt vissza ut! Ahogy kitett oda valahogy megszüntem az ö kicsi lánya lenni,végleg,és talán ujból.

                                                  "A láthatatlan,választ,vagy látva látattja magát,vagy örökre megbújik az árnyékban.,,

Így most itt vagyok Budapest egyik irodalmi kurzusán a tanfolyam 4 hónapos.És igen! Itt állok hatalmas mély levegővel a tüdőmben,
izzadtsággal áztatott kezekkel markolom a táskám,és állok elébe az életemnek.
Remegő lábakkal indulok felfelé a lépcsőn.
Egyetlen vágyam volt 10 percel később megtalálni az osztályomat,hatalmas volt az aulában a körforgás mindenki szaladgált mint a mérgezett egerek
Mivel ez a Budapesti Corvinus egyetem csupa stréberrel van tele elit emberek.És én nagyon kicsinek érzem magam.
-Szia! Te is az irdalni kurzusra jelentkezel? -Szólitottam meg egy kedvesnek tűnő lányt, nem sokkal lehetett idősebb mint én és szimpatikus volt.
Addig míg meg nem szólalt.
-Deogy is a Gy P -s Írok az emeleten gyülekeznek!-Forgatja rám a szemeit,mintha csak valami ostobaságról beszélnék,mintha itt is számkivetett
lenne az ami nagyon is ide való. Lehet hogy az inteligencia és az irodalom,néha nem is kéz a kézben jár?
-Aha azért kösz....
Milyen kedves... gy p-s irok! Ö meg gondolom miniszter asszonynak készül...Megvan!!!
Következő próbálkozás! :Elnézést itt lesz az irodalmi tanfolyam? Kérdeztem meg egy kedvesnek tűnő kosztümös hölgyet.És ö valóban kedvesnek bizonyult.
Igen drágám! Nemsokára kezdödik hamarosan itt lesz Dénes tanár ur menny csak be a terembe.
Köszönöm szépen! -Rebegtem össze majd be is ügyetlenkedtem magam a terembe.Igen féltem csak ugy araszolgattam,
ÉS nagyon nem erre számitottam az épület leglepukkantabb termében kb 30 diák tömrödött be,voltak köztünk kb olyan idösek is mint apuék.
Mindenki ugy  beszélgetett, mint akik évek ota ismerik egymást a terem szürke,négy ablakkal,régi  bordó függönyökkel,és furcsa,émejgös szaggal.
Halk köszönésemet kevesen viszonozták,aztán következö célom az volt hogy keresek egy padot,ami közel áll egy ablakhoz.
Leteszem a táskám,nem szeretnék esetlennek tűnni,de egy olyan lánynál aki magántanulóként végezte el a gimnáziumot,talán elnézhetö hogy botladozik ha visszakerül egy
közösségbe,és az iskola padba.
-Szabad ez a hely? -Tette fel a kérdést egy 30 -as nöci kiskosztümben.Tejfehér arca rámmosolyog,csinos kontyba tüzte szöke haját,szemei amilyen kedvesek olyan táskásak és karikásak.
-Igen,gyere csak!
-Lilla!-Nyujtja a kezét.
-Dzsuliana! -Mosolygom rá.Aztán kezet fogunk,remélem nem érezte mennyire izzad a kezem.
-Ejha,ez különleges név!
-Köszönöm szépen.

Kibontakozásra váró beszélgetésünket a beesö tanárúr érkezése szakitotta félbe.
-Oh jessusom,poros a pasi!-Sugta oda Lilla.-Öreg és zuzott,ez vagy pedáns lesz és sét szadiz,vagy nem tanit semmit.-Rémültem rápillantok.-Majd figyeld meg,-Bólogat majd
tulesünk a bemutatkozáson--
Csak egy laza beszegetés keretein belül
vázolta hogy körülbelül miről  is fog szólni és mint is fogunk tanulni ezen a iródalmi Kurzuson.
Keményen ecsetelgette hogy ettől mi ne képzeljük magunkat Jane Austinnak,vagy William Shakespeare-nek. Hisz ez csak egy lépcsöfok.
Csak is rajtunk múlik ki és mikor  lesz belőlünk...-Ezzel teljesen egyetértettem.
Ittam minden egyes szavát az erősen őszülő magas és nagyon előzékeny tanárárurnak
aki vékony keretes szemüveget viselt és  feltűnően sokat dörzsölte az öszborostás állát.
A beszélgetés után minenki röviden bemutatkozott,voltak akik újságírónak készültek,voltak akik csak a helyesírásukat csiszolgatták itt mert pl:.jól menő cégekhez járkálnak az önéletrajzukkal
hogy végre felvegyék őket titkárnak vagy épp helyettesnek.
Nagyon kevesen voltunk akiket tényleg csak is kizárólag a művészet érdekelt a versek szonettek,novellák regények irása...
Elkezdtem feszengeni sőt inkább furcsálkodni,nem voltam ezek után tejesen biztos benne hogy jó helyen vagyok.
A 30 fős osztályból kb 8-10 ember akar író lenni.Ha jól tippelek!  Ezen nagyon megvagyok lepödve,lehet hogy eddig begobozba éltem,egy ködös kis világban de
amikor meghallom azt hogy Irodami kurzus. Sok sok iróra gondolok. Szóval ilyen az elképzelés vs valóság?

-Rafael Dzsuliáná.-Szólit meg érces hangon a tanár ur,mire rögtön ugrok egy picit a székemen.
-Igen itt vagyok.
-Kegyed mi járatban?
-Én irónö szeretnék lenni,-jelentettem ki tejes magabiztosságal.
-Egy ujjabb álmodozó.Had kívánjak nagyon sok szerencsét szüksége is lesz rá!-Ez rosszul esett,muszáj erre indokot kérnem,hiszen én teljes meggyrzödéssel vagyok az iránt hogy
iródalmi tanfolyamra,igen is több írónak készülö jellem kellene hogy jelentezzen,mint aszisztesns.
Miért nézett rám mindenki ugy mintha, természeteletti erö birtoklásásról szeretnék tanulni?
-Elnézét Uram ezt kifejtené bővebben?-Hangom mostmár sokkalta puhatolozobb.
-2016-ot írunk hölgyem mostanság az emberek  csak akkor olvasnak mást a közösségi felületeken  kívül mást ha jólfizetö állást akarnak!
-Erre páran felkacagtak.
-Én nem hagytam annyiban értetlenkedve felcsattantam. (persze csak jól nevelten,és hallkan)
-Az imént azt mondta hogy ez csak egy lépcsőfok ahoz amik szeretnénk lenni!
A jokivánságait köszönöm szépen,De nem az a célom hogy milliókat keressek a könyveimmel!
Én ezért élek....Képzelje csak Jane Austin életét írás  nálkül! -A tanár Úr mosolygott.Éreztem magamon hogy sokan rám pillantanak.
Még az a sötétbarna bőrdzsekis fiú is akiből csak a dus oldalra fésült haját láttam eddig meg a hatalmas fekete keretes szemüvegjét.
-Lévai J.Deniel -Jól mondom?
-Jól tanár úr! Én szintén írónak készülök!
-Úgy néz ki sok írónk akad! És milyen formát kedvel a legjobban?
-Az élet formát!
-Erre felkacagott a tanár. Engem viszont egyátalán nem mulatatott,inkább érdeklödésre birt.
 A finom ám kissé rekettes féfihangot megkarcolta a céltudatosság.
-Ezt most hogy érti? Minden érdekli?
-Minden ami kifejez,és átadható!
-Mosolyra huzodott a szám,ö pedig a válla mögé pillantott, akkor egyből éreztem hogy nem leszek egyedül az érveimmel...

                                                                                                                           ***
Egy meleg Capuciono,és a könyvem amit már 4 napja olvasok s lassan a végére érek.
Az egyetem előtti lépcsősor legfelső fokára húzódtam hiába szép az épület belső tere de mégis ez volt a legszimpatikusabb hely.Pedig szakad az eső.
Hallottam hogy valaki mellém lép és sötét füstöt fújt rám, és a könyvem lapjaira.
Felpillantottam és a vastag szemüvegkeretes fiú állt keresztbe tett lábakkal és kezekkel melletem,pontosabban az oszlopnak támaszkodva minek én is.
-Jól beoltatod a tanárt.-Szolt hozzám és lépett lefelé két lépcsőfokot majd leült és a cigiébe újra beleszívva így folytatta-Elmész egy irodalni kurzusra,és beoltanak hogy miért akarsz író lenni?!
Felszisszen mélyen-Ez fáj!-Nézett maga elé majd a füsttel összemosódott esőcseppeket figyelte amik az alsó lépcsőket ütötték vágták.
-Igen...Szegem le az arcom,és közben arra leszek figyelmes hogy a kezét felém tartja-Deniel.-Vizszinü szeme,az egyémmel találkozva,elidöz egy percet.
-Dzsuliáná.-Kezem nekinyútjom,aztán sietve elengedem.
-Nagyon szép neved van....-Dzsuliáná-Izlelgeti-nagyon tetszik.
-Ma már te vagy a második akinek tetszik! Köszönöm!-Derülök felé,és azon filózom összecsukjam-e a könyvem.
-Dzsuliana...Jó kimondani képes leszek csak azért jóban lenni veled hogy így hívhassalak.-Felnevetek...
-Mit olvasol? Amugy,zavar hogy ide ültem?-A hanga olyan mint egy romantikus filböl valami szexi pasié.Olyan sikamlos,rekedtt és már-már érzéki.
De az ábrázata egyátalán nem az!
-Nem...-Bököm ki,de valójában nagyon is feszéjez a helyzet,nem szertném hogy oktalanul lássanak egy pasival. Akkor aztán felröppenne a plyetyi,a növéren undok sogornöje
lenne a fö hirvivöje annak hogy Dzsuliánának "viszket". Pedig pont nem vágyon semmiféle férfira,föleg nem egy ilyen Lévai,bagolyképü Deniel -cimü
abrázatra aki pont nem az én
esetem.Lejjebb huzom a térdem alá a szoknyám,és közben lesütöm a szemeimet,ha most becsuknám a könyvem,azzal azt jelezném
hogy maradjon,ha nyitva hagyom s néha-néha pillantok rá,az talán tiszteletlenség,de mindenképp jelzö arra hogy tünnjön el.
Nincs kedvem pont egy olyan himnemü lény miatt bajba kerülni aki fikarcnyit sem a zsánerem.

-Akkor jó csak azért mert elég zavartnak tűnsz! Vagy mindig ilyen vagy?-Persze hogy zavartnak tünök!
Roma származásu lány vagyok,aki egyátalán nincs szokva himnemüek jelentlétével akinknek......várjunk csak mint is mondott? (Ilyen???)
-Milyen??
-Olyan kis fura.-Dörzsöli meg az állát.
-Nem vagyok fura!-Huzom össze a szemöldököm,visszakozva.
-Nee ne szégyelld a fura az jó!
-Felugrik a szemöldököm,és elveszek abba a két szóban. A Fura az Jó! A furát és a jót kevesen kacsolják össze. Külömben is ki ö ahoz hogy megmondja
milyen vagyok,10 perce sem beszélünk.A könnyvemre pillant,aztán átnul a lábam felett és becsukja az az ölemben.
Remegnek a lábaim,most azonnal képes lennék felpattani,érzem hogy közelsége felmelegiti az arcom.A francba is,nem vagyok szokva a férfi közeséggel.
Feszéjezett vagyok!!! Mély levegö Dzsuliana....
-Jon Courtenay Grimwood: Száműzött Angyal.-Mondtam ki halkan és mutattam a borítóját a könnyemnek.Ekkor elvette a kezét, (Halelujah)
-Nem ismerem,jó?
-Hát kinek mi tetszik... Mondjuk van benne olyan ami kifejez és átadható.-Ismételtem neki vissza a saját szavait.
-Furcsán elmosolyodott és elnyomta a cigiét.Talán nem is színtiszta mosoly volt csak egy arc összerándulás ami a csodálkozást fejezte ki hogy megjegyeztem amit mondott.
-Tetszett amit mondtál!-Vallom be,aztán végül nem nyitom ki ujra a könyvet,becsusztatom a táskámba.
-Kösz...-Nézett egy pillanatig a szemembe majd a kabátja zsebében kezdett kutakodni. Egy pipát vett elő olyat mint amit az asztmások szoktak használni.
És egyet fújt be magának.
Ööö...ne haragudj hogy beleszólok de még én viselkedem furán? Az előbb nyomtad el a cigidet most meg....? Miért cigizel ha asztmás vagy?
-Hümmögött valamit magában miközben egy győzedelmes mosoly kerülgette a száját és felém hajolva így szolt: -Ez egy harc!
Ez egyszerre figyelem felkeltő és beteg is kezd lenni azt hiszem picit félek tőle! Talán,többröl van itt szó mint szimplán arról,hogy ö egy férfi,
és ezért lennék kissé zavarban,na jó ez Férfi szó enyhe tulzás!
Egy kölyök képü pasi! Baglyosvonásokkal,de amit hangot ad a szemeiböl jövö "valaminek" amitöl kicsit visszafullad belém a levegö,olyan
másnak látszik mint az utcán szembejövö,huszonéves koroszály himjei. Biztosan a világitó kék szemei miatt.
-Nem érted mi?-Rázom a fejem.Miféle harcrol beszél? Kátránnyal nem lehet legyözni a asztmát!
-Adok okot a betegségem létezésének,nincs rá magyarázat hogy miért vagyok asztmás.
Te is lehetnél vagy Ö is nézett a jóval mellettünk elhaladó lányra.
De nem! Én vagyok!Ha csak úgy magamtól befulladok, mert amugy ez bármikor megtörténhet, és nem csak akkor a zaklatott vagyok,
akkor miért ne adjak igazi okot?
De ezzel magadnak ártasz! Húztam össze a szemeimet és vesztem el az övéiben azt hiszem nem teljesen kék.
Van benne egy pici zöld is. Szép mély tekintete van,olyan titogzatos,de mindenképp öszinte.
 Már nem zavar a jelenléte,pedig kellene,apu mingyárt itt lesz értem
-Most se érted!-Tul sokat hallgatok,biztos azt hiszi hüjének nézem,vagy ö néz lassan engem annak...?
-De értem! Ha rosszul vagy van mire fogni,nincs benned a kérdés hogy miért vagyok pont....
-Én ilyen nyavalyás,igen!-Fejezte be a mondatot ön elégedetten.
-Fura vagy!-Mosolyogtam.
-Te meg gyönyörű!-Az arca nyugott és öszinte,tény ként költe,nem dícsszóként.
Semmiféle hátsó szándéka sincs ö nem az a pasi aki így akar egy 20 perces örömmámorra elcsalni majd eljátszani hogy sose látott.
 Most erre mégis mit mondjak? Jobb lesz ha megyek!

-Köszönöm majd fogtam a cuccaimat és felálltam.
-Rosszat mondtam?
-Nem dehogy is szia.És otthagytam mint egy idióta elszaladtam a legközelebbi pékségig és telefonáltam apunak hogy odajöjjön értem.
Az alibim az volt hogy szomjas voltam. Ugy viselkedtem mint egy buta kislány? Nem...csak annak érzem magam,szokszor megjátszom
hogy még mindig 14 éves vagyok,anyúék kislánya.Hol ott ez már rég nem igy van.
Talán ezzel akarok vezeleni amiért csalódniuk kellet bennem. Senkit nem akrtam bántani.
De bagolykéű igazat mondott,Tényleg fura vagyok,a cigányság számára igen az vagyok!
Ccc...Még hogy a fura az jó...!
 ugy vette el töllem,mintha örökre akarná.
                                                                                                   




                                                                                                      EGy Éevvel korábban....
                                                                                                         Dzsuliana: 2016.
                                                                                                                 Romlás
                                                                                                     Don't Kill me my Darling


Szorít!
Annyira szorit,feszül,és nem enged, magamra pillantva a tükörben,nem látok mást csak hófehér habokat.
Csillogó köveket,mik virágok formájában futnak végig a csipkén. Lefüzve a karjaimat,körbe ölelve a testemet,zárt szegélyekbe bujtatva
a napcsókolta barna börömet. Alacsony formámat,kerek kebleimet és kislány énemet leszoritva elöviritva a nöt.
Vagy az asszonyt?
A menyecskét?
Vagy az évtizedek ota szokássá vált kötelezö tradiciót? A szüzet? Vagy a bolondot aki zuhan?
DE hol vagyok én? A zöld macska szemeim szinte megkarcolák a tükröt. Szépek! Talán kicsit könnyesek.
Nem ugy mit a torkom ami olyan száraz hogy hamarosn a saját véremet nyelem....Aztán felébredek....

Kicsny szobám ölel körbe,a nap még viháncolt örömében a falamon,szeptemberi szél fúj,langyos és hívogató.
Felülök és nagy levegöt veszek,a tenyerembe temetem az arcom és érzem megremeg a gyomrom.
Ma van az a nap!
Az a nap amikor végleg búcsut mondok a múltamnak,és teszek mindenre ami eddig szorított!!!

Nagy röptében fel is kelek,anyu már fözi odakint a kávét a konyhában,s közben apu gyözködi arról hogy amit tenni késülök nem kislányos butaság.
Én vagyok Dzsuliana,a lány aki azt hitte elcseszte az egész életét,de most látok!
A nem látom azt a drága csipébe kötözött menyasszonyt,nem látom a szememben a könnyeket,és a torkom orditásra is kész ha ugy akarom.
Azt hiszem! A hajam hosszú barna hullámokban hullik a vállamra,a zöld szemeimben megcsillan a nap ami besüt az ablakomon,és csillogóvá teszi.
Telt ajkaimra barna matt ruzst teszek,és lejjebb huzom magamon a fekete szoknyát,szigorúan dérd alá.
Hogy apú semmi kivetni valót sem találjon...Az illatom száll a levegöben,szinte betölti a házat a kávéval keveredve.
Meglátom anyámat,amint mosolyogva felém repül és a bögrémet tartja felém.
Szemei karikásak,és 10 éve ugyan azt a selyemköntöst viselve kiván nekem jó reggelt.
De ez a nap más...Apu szigorú tekintetébe ütközve összébb huzom a magasarkumat,mintha csak a rendezettségemmel akaránam erösiteni a szavam,és
a tettem. -Elviszelek!
Ö vitt el...Ö! Oda ahonnan már sosem volt vissza ut! Ahogy kitett oda valahogy megszüntem az ö kicsi lánya lenni,végleg,és talán ujból.

                                                  "A láthatatlan,választ,vagy látva látattja magát,vagy örökre megbújik az árnyékban.,,

Így most itt vagyok Budapest egyik irodalmi kurzusán a tanfolyam 4 hónapos.És igen! Itt állok hatalmas mély levegővel a tüdőmben,
izzadtsággal áztatott kezekkel markolom a táskám,és állok elébe az életemnek.
Remegő lábakkal indulok felfelé a lépcsőn.
Egyetlen vágyam volt 10 percel később megtalálni az osztályomat,hatalmas volt az aulában a körforgás mindenki szaladgált mint a mérgezett egerek
Mivel ez a Budapesti Corvinus egyetem csupa stréberrel van tele elit emberek.És én nagyon kicsinek érzem magam.
-Szia! Te is az irdalni kurzusra jelentkezel? -Szólitottam meg egy kedvesnek tűnő lányt, nem sokkal lehetett idősebb mint én és szimpatikus volt.
Addig míg meg nem szólalt.
-Deogy is a Gy P -s Írok az emeleten gyülekeznek!-Forgatja rám a szemeit,mintha csak valami ostobaságról beszélnék,mintha itt is számkivetett
lenne az ami nagyon is ide való. Lehet hogy az inteligencia és az irodalom,néha nem is kéz a kézben jár?
-Aha azért kösz....
Milyen kedves... gy p-s irok! Ö meg gondolom miniszter asszonynak készül...Megvan!!!
Következő próbálkozás! :Elnézést itt lesz az irodalmi tanfolyam? Kérdeztem meg egy kedvesnek tűnő kosztümös hölgyet.És ö valóban kedvesnek bizonyult.
Igen drágám! Nemsokára kezdödik hamarosan itt lesz Dénes tanár ur menny csak be a terembe.
Köszönöm szépen! -Rebegtem össze majd be is ügyetlenkedtem magam a terembe.Igen féltem csak ugy araszolgattam,
ÉS nagyon nem erre számitottam az épület leglepukkantabb termében kb 30 diák tömrödött be,voltak köztünk kb olyan idösek is mint apuék.
Mindenki ugy  beszélgetett, mint akik évek ota ismerik egymást a terem szürke,négy ablakkal,régi  bordó függönyökkel,és furcsa,émejgös szaggal.
Halk köszönésemet kevesen viszonozták,aztán következö célom az volt hogy keresek egy padot,ami közel áll egy ablakhoz.
Leteszem a táskám,nem szeretnék esetlennek tűnni,de egy olyan lánynál aki magántanulóként végezte el a gimnáziumot,talán elnézhetö hogy botladozik ha visszakerül egy
közösségbe,és az iskola padba.
-Szabad ez a hely? -Tette fel a kérdést egy 30 -as nöci kiskosztümben.Tejfehér arca rámmosolyog,csinos kontyba tüzte szöke haját,szemei amilyen kedvesek olyan táskásak és karikásak.
-Igen,gyere csak!
-Lilla!-Nyujtja a kezét.
-Dzsuliana! -Mosolygom rá.Aztán kezet fogunk,remélem nem érezte mennyire izzad a kezem.
-Ejha,ez különleges név!
-Köszönöm szépen.

Kibontakozásra váró beszélgetésünket a beesö tanárúr érkezése szakitotta félbe.
-Oh jessusom,poros a pasi!-Sugta oda Lilla.-Öreg és zuzott,ez vagy pedáns lesz és sét szadiz,vagy nem tanit semmit.-Rémültem rápillantok.-Majd figyeld meg,-Bólogat majd
tulesünk a bemutatkozáson--
Csak egy laza beszegetés keretein belül
vázolta hogy körülbelül miről  is fog szólni és mint is fogunk tanulni ezen a iródalmi Kurzuson.
Keményen ecsetelgette hogy ettől mi ne képzeljük magunkat Jane Austinnak,vagy William Shakespeare-nek. Hisz ez csak egy lépcsöfok.
Csak is rajtunk múlik ki és mikor  lesz belőlünk...-Ezzel teljesen egyetértettem.
Ittam minden egyes szavát az erősen őszülő magas és nagyon előzékeny tanárárurnak
aki vékony keretes szemüveget viselt és  feltűnően sokat dörzsölte az öszborostás állát.
A beszélgetés után minenki röviden bemutatkozott,voltak akik újságírónak készültek,voltak akik csak a helyesírásukat csiszolgatták itt mert pl:.jól menő cégekhez járkálnak az önéletrajzukkal
hogy végre felvegyék őket titkárnak vagy épp helyettesnek.
Nagyon kevesen voltunk akiket tényleg csak is kizárólag a művészet érdekelt a versek szonettek,novellák regények irása...
Elkezdtem feszengeni sőt inkább furcsálkodni,nem voltam ezek után tejesen biztos benne hogy jó helyen vagyok.
A 30 fős osztályból kb 8-10 ember akar író lenni.Ha jól tippelek!  Ezen nagyon megvagyok lepödve,lehet hogy eddig begobozba éltem,egy ködös kis világban de
amikor meghallom azt hogy Irodami kurzus. Sok sok iróra gondolok. Szóval ilyen az elképzelés vs valóság?

-Rafael Dzsuliáná.-Szólit meg érces hangon a tanár ur,mire rögtön ugrok egy picit a székemen.
-Igen itt vagyok.
-Kegyed mi járatban?
-Én irónö szeretnék lenni,-jelentettem ki tejes magabiztosságal.
-Egy ujjabb álmodozó.Had kívánjak nagyon sok szerencsét szüksége is lesz rá!-Ez rosszul esett,muszáj erre indokot kérnem,hiszen én teljes meggyrzödéssel vagyok az iránt hogy
iródalmi tanfolyamra,igen is több írónak készülö jellem kellene hogy jelentezzen,mint aszisztesns.
Miért nézett rám mindenki ugy mintha, természeteletti erö birtoklásásról szeretnék tanulni?
-Elnézét Uram ezt kifejtené bővebben?-Hangom mostmár sokkalta puhatolozobb.
-2016-ot írunk hölgyem mostanság az emberek  csak akkor olvasnak mást a közösségi felületeken  kívül mást ha jólfizetö állást akarnak!
-Erre páran felkacagtak.
-Én nem hagytam annyiban értetlenkedve felcsattantam. (persze csak jól nevelten,és hallkan)
-Az imént azt mondta hogy ez csak egy lépcsőfok ahoz amik szeretnénk lenni!
A jokivánságait köszönöm szépen,De nem az a célom hogy milliókat keressek a könyveimmel!
Én ezért élek....Képzelje csak Jane Austin életét írás  nálkül! -A tanár Úr mosolygott.Éreztem magamon hogy sokan rám pillantanak.
Még az a sötétbarna bőrdzsekis fiú is akiből csak a dus oldalra fésült haját láttam eddig meg a hatalmas fekete keretes szemüvegjét.
-Lévai J.Deniel -Jól mondom?
-Jól tanár úr! Én szintén írónak készülök!
-Úgy néz ki sok írónk akad! És milyen formát kedvel a legjobban?
-Az élet formát!
-Erre felkacagott a tanár. Engem viszont egyátalán nem mulatatott,inkább érdeklödésre birt.
 A finom ám kissé rekettes féfihangot megkarcolta a céltudatosság.
-Ezt most hogy érti? Minden érdekli?
-Minden ami kifejez,és átadható!
-Mosolyra huzodott a szám,ö pedig a válla mögé pillantott, akkor egyből éreztem hogy nem leszek egyedül az érveimmel...

                                                                                                                           ***
Egy meleg Capuciono,és a könyvem amit már 4 napja olvasok s lassan a végére érek.
Az egyetem előtti lépcsősor legfelső fokára húzódtam hiába szép az épület belső tere de mégis ez volt a legszimpatikusabb hely.Pedig szakad az eső.
Hallottam hogy valaki mellém lép és sötét füstöt fújt rám, és a könyvem lapjaira.
Felpillantottam és a vastag szemüvegkeretes fiú állt keresztbe tett lábakkal és kezekkel melletem,pontosabban az oszlopnak támaszkodva minek én is.
-Jól beoltatod a tanárt.-Szolt hozzám és lépett lefelé két lépcsőfokot majd leült és a cigiébe újra beleszívva így folytatta-Elmész egy irodalni kurzusra,és beoltanak hogy miért akarsz író lenni?!
Felszisszen mélyen-Ez fáj!-Nézett maga elé majd a füsttel összemosódott esőcseppeket figyelte amik az alsó lépcsőket ütötték vágták.
-Igen...Szegem le az arcom,és közben arra leszek figyelmes hogy a kezét felém tartja-Deniel.-Vizszinü szeme,az egyémmel találkozva,elidöz egy percet.
-Dzsuliáná.-Kezem nekinyútjom,aztán sietve elengedem.
-Nagyon szép neved van....-Dzsuliáná-Izlelgeti-nagyon tetszik.
-Ma már te vagy a második akinek tetszik! Köszönöm!-Derülök felé,és azon filózom összecsukjam-e a könyvem.
-Dzsuliana...Jó kimondani képes leszek csak azért jóban lenni veled hogy így hívhassalak.-Felnevetek...
-Mit olvasol? Amugy,zavar hogy ide ültem?-A hanga olyan mint egy romantikus filböl valami szexi pasié.Olyan sikamlos,rekedtt és már-már érzéki.
De az ábrázata egyátalán nem az!
-Nem...-Bököm ki,de valójában nagyon is feszéjez a helyzet,nem szertném hogy oktalanul lássanak egy pasival. Akkor aztán felröppenne a plyetyi,a növéren undok sogornöje
lenne a fö hirvivöje annak hogy Dzsuliánának "viszket". Pedig pont nem vágyon semmiféle férfira,föleg nem egy ilyen Lévai,bagolyképü Deniel -cimü
abrázatra aki pont nem az én
esetem.Lejjebb huzom a térdem alá a szoknyám,és közben lesütöm a szemeimet,ha most becsuknám a könyvem,azzal azt jelezném
hogy maradjon,ha nyitva hagyom s néha-néha pillantok rá,az talán tiszteletlenség,de mindenképp jelzö arra hogy tünnjön el.
Nincs kedvem pont egy olyan himnemü lény miatt bajba kerülni aki fikarcnyit sem a zsánerem.

-Akkor jó csak azért mert elég zavartnak tűnsz! Vagy mindig ilyen vagy?-Persze hogy zavartnak tünök!
Roma származásu lány vagyok,aki egyátalán nincs szokva himnemüek jelentlétével akinknek......várjunk csak mint is mondott? (Ilyen???)
-Milyen??
-Olyan kis fura.-Dörzsöli meg az állát.
-Nem vagyok fura!-Huzom össze a szemöldököm,visszakozva.
-Nee ne szégyelld a fura az jó!
-Felugrik a szemöldököm,és elveszek abba a két szóban. A Fura az Jó! A furát és a jót kevesen kacsolják össze. Külömben is ki ö ahoz hogy megmondja
milyen vagyok,10 perce sem beszélünk.A könnyvemre pillant,aztán átnul a lábam felett és becsukja az az ölemben.
Remegnek a lábaim,most azonnal képes lennék felpattani,érzem hogy közelsége felmelegiti az arcom.A francba is,nem vagyok szokva a férfi közeséggel.
Feszéjezett vagyok!!! Mély levegö Dzsuliana....
-Jon Courtenay Grimwood: Száműzött Angyal.-Mondtam ki halkan és mutattam a borítóját a könnyemnek.Ekkor elvette a kezét, (Halelujah)
-Nem ismerem,jó?
-Hát kinek mi tetszik... Mondjuk van benne olyan ami kifejez és átadható.-Ismételtem neki vissza a saját szavait.
-Furcsán elmosolyodott és elnyomta a cigiét.Talán nem is színtiszta mosoly volt csak egy arc összerándulás ami a csodálkozást fejezte ki hogy megjegyeztem amit mondott.
-Tetszett amit mondtál!-Vallom be,aztán végül nem nyitom ki ujra a könyvet,becsusztatom a táskámba.
-Kösz...-Nézett egy pillanatig a szemembe majd a kabátja zsebében kezdett kutakodni. Egy pipát vett elő olyat mint amit az asztmások szoktak használni.
És egyet fújt be magának.
Ööö...ne haragudj hogy beleszólok de még én viselkedem furán? Az előbb nyomtad el a cigidet most meg....? Miért cigizel ha asztmás vagy?
-Hümmögött valamit magában miközben egy győzedelmes mosoly kerülgette a száját és felém hajolva így szolt: -Ez egy harc!
Ez egyszerre figyelem felkeltő és beteg is kezd lenni azt hiszem picit félek tőle! Talán,többröl van itt szó mint szimplán arról,hogy ö egy férfi,
és ezért lennék kissé zavarban,na jó ez Férfi szó enyhe tulzás!
Egy kölyök képü pasi! Baglyosvonásokkal,de amit hangot ad a szemeiböl jövö "valaminek" amitöl kicsit visszafullad belém a levegö,olyan
másnak látszik mint az utcán szembejövö,huszonéves koroszály himjei. Biztosan a világitó kék szemei miatt.
-Nem érted mi?-Rázom a fejem.Miféle harcrol beszél? Kátránnyal nem lehet legyözni a asztmát!
-Adok okot a betegségem létezésének,nincs rá magyarázat hogy miért vagyok asztmás.
Te is lehetnél vagy Ö is nézett a jóval mellettünk elhaladó lányra.
De nem! Én vagyok!Ha csak úgy magamtól befulladok, mert amugy ez bármikor megtörténhet, és nem csak akkor a zaklatott vagyok,
akkor miért ne adjak igazi okot?
De ezzel magadnak ártasz! Húztam össze a szemeimet és vesztem el az övéiben azt hiszem nem teljesen kék.
Van benne egy pici zöld is. Szép mély tekintete van,olyan titogzatos,de mindenképp öszinte.
 Már nem zavar a jelenléte,pedig kellene,apu mingyárt itt lesz értem
-Most se érted!-Tul sokat hallgatok,biztos azt hiszi hüjének nézem,vagy ö néz lassan engem annak...?
-De értem! Ha rosszul vagy van mire fogni,nincs benned a kérdés hogy miért vagyok pont....
-Én ilyen nyavalyás,igen!-Fejezte be a mondatot ön elégedetten.
-Fura vagy!-Mosolyogtam.
-Te meg gyönyörű!-Az arca nyugott és öszinte,tény ként költe,nem dícsszóként.
Semmiféle hátsó szándéka sincs ö nem az a pasi aki így akar egy 20 perces örömmámorra elcsalni majd eljátszani hogy sose látott.
 Most erre mégis mit mondjak? Jobb lesz ha megyek!

-Köszönöm majd fogtam a cuccaimat és felálltam.
-Rosszat mondtam?
-Nem dehogy is szia.És otthagytam mint egy idióta elszaladtam a legközelebbi pékségig és telefonáltam apunak hogy odajöjjön értem.
Az alibim az volt hogy szomjas voltam. Ugy viselkedtem mint egy buta kislány? Nem...csak annak érzem magam,szokszor megjátszom
hogy még mindig 14 éves vagyok,anyúék kislánya.Hol ott ez már rég nem igy van.
Talán ezzel akarok vezeleni amiért csalódniuk kellet bennem. Senkit nem akrtam bántani.
De bagolykéű igazat mondott,Tényleg fura vagyok,a cigányság számára igen az vagyok!
Ccc...Még hogy a fura az jó...!

5 Rész

A sok szó fájlommal telítette a kezemet.
Annyit jegyzetelni még sosem jegyzeteltünk mint akkor.
A második órán kiderült hogy az első dolgozatuk mint neki mint nekem jól sikerült.
A harmadik órán már tényleg a művészettel foglalkoztunk. Egy egyszerű magyar verset elemezgetünk csak szóban. Dénes tanár úr sokat pillantgatott azokra akik írónak készülnek.
Akkor aznap,csendesen csepergett az eső,És sok pillanatot töltöttem azzal hogy parancsoljak a szememnek,és még véletlenül se nézzek Deniel felé.
Fel sem tűnt magam előtt hogy nekem ez  ilyen görcsöket okoz csak akkor mikor,A tanár úr öt kérte meg hogy olvasson fel egy Petőfi verset.

A kellemes retket hangja feszengve rásimult a szavakra néztem öt miközben néha-néha odapillant a sorokra.
A kezem rátévedt a combomra a farmeren keresztül is éreztem mennyire izzad a kezem,a szemeim elnehezedtek! Belerévedtem....




Még ifjú szívemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyül már,
A tél dere már megüt fejemet.
Elhull a virág, eliramlik az élet...
Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?
Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?
Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörleni véle könyűimet érted,
Ki könnyeden elfeledéd hivedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!

Az utolsó mondatnál érzetem hogy égészvégég átjárt egy kellemes és egyben félelemet keltő remegés.
Olyan érés volt mintha történne velem valami amit kíváncsiságból figyelni akarok,de érzékelni nem!Még jó a tanár úr annyira kibeszélte ennek a versnek a belső mondani valóját.
hogy nekünk már nem hagyott belőle semmit.
Mikor kijöttem ö még beszélgetett.
És még  én telefonáltam ö még bent volt. Hideg volt de mégis kint vártam öt,Két fiúval jött ki az egyikre Leventére már hamarabb illet a férfi megnevetés De Peti
Olyan mint egy 15 éves 8. bol ballagós. Den mellet még fiatalabbnak néz ki.
Láthatóan beszélgettek és valamit együtt csinálnak majd a délután. folyamán.
Olyannyira le volt foglalva hogy mikor rápillantott olyan volta, mintha eddigi jelentétem az életében semmit nem jelentett volna elment.Annyit sem mondott hogy szia....


-Mi bajod van lányom? -Kérdezte anyu este felé.
Begubóztam a szobámban....
-Semmi megjött már reggel,fáj ennyi.
-Nincs semmi más?
-Nincs....akkor megyek fürödni. Holnap lehet átnézünk.....
Hova azt már nem értettem mert nem is akartam hallani.

Felhívtam a teljesen más életszeméletű nővéremet,hogy visszahúzzam magamat a valóságba....


Szia Lejla!
Szia na mizu?
Fáj a hasam.
Nekem is
Akkor nem vagyok egyedül! Rubi?
Mesét néz Csingiling.
A cuki,,,
Mi bajod van?
Semmi mindenki ezt kérdezi!!! Tök jól vagyok!
Hallom a hangodon nekem akarsz kamuzni?
Nincs semmi....vagyis...nem kéne hogy legyen.
Mi van???
Röhögni fogsz?
Jaj mondjad már mert felidegesítesz mit tettél???
Jaj semmi olyat amit szégyenli kéne,De mégis szégyellem.-Nyavalyogtam.
Esküszöm megfojtalak telon keresztül nyögd már ki.
Van ott valaki??-
Rubi az apja a nappaliban Tv-zik miröl van szó?
Hát,egy állatról,egy-állat fajról..egészen pontosan egy madárfajról!-ecseteltem ki finnyásan. Lejla meg vihogott.
Ne röhögj látod ezért nem akartam h tudd úgy se érted meg!
Jaj ne reagáld már túl magad,Hány éves is nincs senkid?
Most lesz négy!
És csodálkozol? Himnemü lény biztos csak azért tetszik.
Jaj igen én is gondoltam már erre de könyörgöm Ö nem egy vonzó pasi,Ö inkább egy személyiség.
Ami hasonlít a te rejtet kis személyiségedre nem? Miss írónő?
De...egyenlőre el se tudtám vele képzeni AZT!-Röhögtem.Ö nem olyan mit Riki.
Jaj azt várhatod is hogy megint jöjjn egy Riki
Jaj ne kezd már nem kell macsó de.... ez igy nem jó! Ö rakló!!!!
Melyért most belezúgtál? Biztos hogy nem.-Lejla még igy mondom is el se hiszi.Ez így nagyon gáz.
Nem zúgtam bele....Nem is fogok csak tetszik.És most nincs kedvem ehez. Ugy érzem hogy nem kell senki.Nem érzem magam magányosnak.
De ha ketten vagyunk az olyan jóó...
Na akkor legyeket barátok.
De Lejla én eddig tetszettem neki.
Ne tragédiázzál már ez egy semmi ennyi!-Vagy most mi van? Mondd el!
Nem tudom én se mind egy! Veled mi van?
Semmi megint elromlott a mosógépem.....És Lejla darált mintha mi sem történt volna imádom öt de nem tudom neki elmondani mit érzek lehet hogy azért mert én se vagyok tisztában ezzel.



Közeledett a születésnapom...
Hogy vártam-e? Talán egy kicsit,Lejla és anyu nagy lázban égtek azt már láttam előtt napokkal.
Minden nap néztem a Facebookom üzijeit de nem irt.Hirtelen már nem talál engem érdekesnek.
És most hogy távolodik Már nekem sem olyan érdekes...
Múlt hét pénteken,Váltottunk pár szót .De semmit több,mostanában nem szeretem és nem várom a sulinapokat. Úgy érzem igaza volt a tanáruknak. Olyan mintha csak magyar órára járnék.
Semmivel nem érzem magam jobban sőt rosszabbul. Úgy néz ki Den haverokra talált,Én meg Lillával a 32 éves elvált növel tudok csak  beszélgetni. A szünetben már ki se megyek.
Ugyan néha kihív,de nem megyek.Jobb ha mentem a bőröm.

A szülinapom reggelén azt kértem hagy aludjak dél ig mindehez képest fél 8 kor már a nappaliban ültem forró kv val  a kezemben.Apu már ott ült és azt regélte milyen filmet nézett
este.Apu komor ember olykor de velem mindig tud hülyéskedni. Anyu szép lassan előbukkant,Selyem köntöse meglibbent a hosszú szökés haja rázudult a derekára még mielőtt felkontyolta volna.
Anyukám nagyon szép,csak mosolygom ilyenkor, Már nagyon sokan írtak a szülinapomra. Már Márkó is.-Gusztusztalan,fintorogva írtam egy Köszit.
Ugy szeretném letörölni,Elhatároztam hogy törlöm magam miatta.Csak Dent sajnálom onnan mivel ö jelölt be.És én ugyan minek jelöljem be az újon?
Ö persze nem irt köszöntést,Pedig vártam! Az a nap elszaladt. Egész nap otthon voltam.
Apu 2 kor beállított egy gyönyörű virágcsokorral felköszöntöttek és közölték hogy asztalfogalásunk van,Lejáékat is hívták. Apu hülyült hogy Márkó is ott lesz.
Nem vettem be! De azért reménykedtem hogy tényleg nem!

A fésülködő tükröm előtt eszembe jutott Rikárdo. Mit le nem művelt az első együtt töltött szülinapomon,Mennyaszonyi tortám volt és temérdek ajándékom.
Kedvességből szánta.Nekem nem fura rá gondolni akármilyen érdekes de engem mindig jo érzéssel tölt el az együtt töltött időnk,Az a része már kevésbé hogy megcsalt.
De végül is neki köszönhetem azt a sebet ami miatt most erősebbnek mondhatom magam.
Ami lerángatott a rozsaszin világból.
Anyu és apu nagyon jó kedvűek voltak a kocsiban,Már sötétedett,és a vékony szatén egyenruhámban fáztam míg oda nem értünk a Nosztalgia étterem bejáratához.
Apu dicsérni kezdte mivel ö már járt itt.Én még soha tetszett elő zene is volt. Egy nagy belső asztal mellet már láttam Lejla hatalmas mosolyát.Ami egyenest rávillant.
Az üdvözlés után leültünk és beszélgettünk már 20 perce járt nálunk a főpincér és megígérte hogy küld valakit.
Apu kezdett ideges lenni hogy pont a szülinapomon ilyen a kiszolgálás.
Engem nem különösebben zavart mert éppen az éterem nézegetése foglalt le elegáns és hangulatos nem túl csicsás de mégis fényűző. Nagyon szép.
Mi vagy lányom tetszik a hely?
Aha,nagyon szép! -Modtam ámlkodva.
Gondoltam hogy tetszeni fog!
De a kiszolgálás nem ilyen volt amikor én voltam erre,Szívta be száján sziszegve a levegőt.
Jól van nyugi,nézz csak oda már jön is valaki,-nyugtatta öt anyu.
Mit iszol szülinapos? Kérdezte Norbi aki velem szemben ült.
Öm...most még szerintem...colá...ááá..áá
Jó estét! Elnézet a késői kiszolgálás miatt de kicsit diliház van próbájuk orvosolni de.....

-Amit akkor érzem az egyenlő volt a szívinfarktus és a meglepett magamba fojtott röhögőgörcs kettősével,
Deniel állt apu mellet,egy hosszú pincérkötényben ,és abban a kockás ingben ami rühellek rajta. Álmélkodva nézett rám,majd így szolt.
Szia Dzsuliáná! -Még majdnem meglepettebb arca volt mint nekem.
Szia Deniel! -Ez nagyon ciki mindenki úgy néz mint valami vicces vígjátékban mikor senki nem ért semmit.
Ti ismeritek egymást?-Tette fel a kérdést apu megjátszott nyugalommal.
Az osztálytársam!-Hadartam-,De nem tudtam hogy itt is dolgozik.!-Néztem Denre még midig értetlenül.Ö meg...
Eddig én se tudtam,-Nevette el a mondatott.Nekem ennyi elég is lett volna de apunak nem.
Igen hogy hogy? -Apu szorongatja Félek,
Az egyik pincérünknek szül a felesége! És mivel minden szombaton élőzene  teltház van! Besegítek!.Anyué a hely!-Ecsetelgette lazán.
Én mindezt most tudtam meg szóval az anyának egy ilyen étterme van?? Den nem full csóró de nem néztem volna ki hogy ilyen jol megy...Főleg hogy ö benzinkutas,de mindegy ezek a gondoltak a háttérbe
szorultak mert nagyon kivontam akadva hogy ott van nem tudom mit érzek egyrészt örülök más részt meg most szembesültem egy amugy is fejemen már látott ténnyel.
Borzalmasan fest a családom körében. Író létemre nem tudom kifejezni mennyire furán fest főleg apu mellet.

Szóval mit hozhatok?-Nézett anyura,Lejla meg rám! Mosolygott ö már tudta.
Mivel már mindenki rendelt így utoljára szólított meg.
És a hölgynek? Erztem mosolyognom kell!!!
-Öm nem tudom...
Igyál már valami ütőset!! Szolt rám Norbi.
-Akkor wiskyt.-emeltem fel a kezem majd pihet meg asztalon.
Balentimes,Jamison,Jack Deniels?-Sorolgatta.-Én neked a Jack DANIEL-st ajánlanám.Nézett rám kisfiús ráfko mosollyal.
Bele kellet harapnom a szám sarkába hogy nem mosolyogjam túl magam. Még hogy a jack DANIES-st ajánlaná!! Mit is vártam.most erre mit szóljak?
Mármint úgy értem az nem vág úgy fejbe mint egy Jamison...-Szerintem levágta hogy apunak ez nem tetszett Azért mentegeti magát....
Lejlának már piros volt az arca a vissza folytott ki-ki csusszanó nevetéstől.
Oké akkor az lesz!-Szögeztem le.
Cloával?-Nézett a kis noteszre kezében.
Tisztán jéggel! -Felkapta a fejét.Csak elmosolyogta magát majd igy szolt.
Azonnal itt lesz!
Ne teljen bele fél óra azért! Szolt utána apu!
Úgy éreztem kipukkanok ki kell mennem a mosdóba és szétröhögni magam Lejlával,
Láttam apun hogy kötekedésre hajlik szája de nem tette vártunk pár percet,majd Lejla hívott engem mosódóba Rubi is jött velünk.
Ö bagoly!!!! -
Lejött! -Sírva nevettünk. Még hogy Jack Daeniels,mi??
Látod?-Belepillantva a tükörbe arcomat csipte a pir.
Amúgy rosszabbat képzeltem.Mondta Lejla ezt már komolyan.
Jaj ne...ennél?-Nevettem
Miért nem is csúnya!
Ki vagy te és  mit tettél Lejlával?
Hiába mondod szerintem egész helyes!
Hát attól messzi van! Apu kiakadt tőle.
Áhh dehogy csak fura volt neki,te tudtad hogy itt lesz?
Dehogy is benzinkutas azt se tudtam hogy az anyja mivel foglakozik.Eszembe nem jutott volna ez.
De örülsz látom!-Csipett oldalba.
Piros vagyok!
Gyönyörű vagy!-Ironizált.
Na jóó! Fejezd be!


Mikor kijöttünk elhaladtunk a konyha ajtó előtt éppen oda tartott egy tálcával.
Az asztalon az italja!-Lökte oda nekem egészen halkan.
Köszönöm!
Beégettelek? Most véged van?
Mi miért?
Mert most tudják hogy ismersz.
Ö...nem baj...de most megyek.
Héj....
visszafordulás csak ne esek össze a magassarkúban!!!
Bolog Szülinapot! Rámkacsintott! Jézusom... Csufi bagolytól olvadok.Istenem úgy érzem magam mint valami tini,és most töltöm a 20 at!
Hát végem volt.Ha még ö fogja felvenni a rendelést és tálalni is röhögő görcsöt kapok.
Nem telt bele két perc és egy bajuszos 40 es emberke jött oda hozzák e célból hála Istennek,
Pont úgy ültem hogy nem tudtam átlátni az éttermen háttal voltam szó szerint mindennek.
Így nem láttam öt utána.Alapjába véve nagyon jó hangulatom lett volna ha ö nincs ott.Mert a lététöl feszélyezve éreztem magam.Viszont vártam hogy újra arra jöjjön csak egy percre.
Nagyon finom volt a vacsora.De nem fejeztem be anyu megmozdult végre elment a mosdóba így elkísérhettem hátha látom.
Mikor elhaladtam az a bejárati ajtó előtt az üveg ajtón át láttam hogy kint cigizik.De ennyi, ö nem látott.
Mire vissza felé jöttünk Már a zenészek a Happy birtday to you-t Játszották,És egy égő gyártás torta várt az asztalnál páran fordultak is felénk.
Mikor odamentem apuhoz ö megölelt újra felköszöntött egy anyuval átadtak egy láncot Gyönyörű medállal. Mit tagadjam meghatódtam. Norbitól királykék rozsa csokrot kaptam.
Lejlátol meg valami nagyon szépet kaphattam mert nagyon bátorítóan nézett rá hogy bontsam végre ki.Még itt nem akartam. Mielőtt elfújtam a gyertyát körül néztem.Vajon látta
hogy milyen kis felhajtást csaptunk itt mi.Kissé cigányosan...Nem láttam,elfújtam a gyertyát
Majd jöttek a fotók,és persze hogy akkor már bent volt. Nekidőlt a pultnak karba tett kezekkel mosolygott felénk.
Csak néha néztem rá.Majd mire már a torát vágtam eltűnt. Nem is láttam utána.....

Egy hónap múlva

....

4 Rész

Egy sötét oktoberi napon semmi nem esik jobban mint jól bekuckozni egy nagy bögre finom teával a szobába,halk zenével írni.
Már a 19 részét írom a Te vagy a végzetem című -regényemnek.Hiába is próbálom titkolni magam előtt de a főszereplő Fernándo Mint kívül mint belül,Riki.

A lány pedig akit Seronának neveztem el cseppet sem hasonlít rám. Csak arra a nőre aki  kéne hogy legyek.

    

15 éves koromig azt hittem hogy tökéletes életem van anyuék felneveltek rendes cigányos nevelést kaptam majd az iskola befejeztével rögtön férjhez is adtak egy álom csávóhoz,gazdag,jóképű és cigány.Mi kell még?
Rikárdo elhalmozott ékszerek drága dolgok,rengeteg csavargás.A cignyok ugy rebesgették hogy azért mentünk szét mert nem lehet gyerekünk azt a volt anyósom találta ki.
Abbol kiindulva hogy alacsony és fejletlen voltam,Szerintem nem a küllemi hanem az agyi és szellemi fejlettségemmel volt baj.Gyerek voltam Ricárdo is 16 volt.
A legrosszabb kor dog kurvák disco ezt ilyenkor alap.
Ha terhes lettem volna tőle ott maradok.
Mikor megtudtam hogy megcsalt sírtam,sőt nem is zokogtam.
Mintha összedőlt volna bennem egy világ.
És össze is dőlt akkor lettem nő! Nem amikor elveszítettem a "Virágomat".
Szép gyerekorom volt amit már csak az álomherceg fokozott majd csapott is le a földre.
Emlékszem Rici arcára mikor sírtam.  Bánta amit tett...Azt akarta hogy vele maradjak...
Nem is hagytam ott egyből. Öt napon keresztül minden áldott nap, úgy tettem mint bármikor máskor.Este pedig a szoba sarkában levő fotelben aludtam.
Ricárdo azt a fiú volt az életemben aki megsebzett. Igen szerettem,de ugyan ki ne szerette volna?,Nem győzöm hangoztatni hogy jóképű!
De az át nyűglődött nappalok és éjek amikor ott töprengtem ráébresztettek hogy csak önmagamat siratom. Nem a szerelmet.
Ha igazán szereted visszalök a karjába,bármit is tett veled.De soha többet nem akartam vele lenni.
Azóta sem hiányzik a csókja amitől még a fülem is bizsergett.
A hangja amit úgy szerettem mikor cigányul beszélt.
A karja amibe belebújtam éjszakánként.
Azt hittem belefogok pusztulni!
De semmi egy héttel azután hogy átjöttek a szüleivel hogy bocsánatot kérjen,és én meg is bocsájtottam de vissza nem mentem.
Még utoljára megcsókoltam. Ö pedig megölelt,mind ketten tudtuk hogy ami volt a szüleink bemagyarázása és hormonok fellángolása volt.
Természetesen hamar nősülnie kellet újra nehogy szégyenben maradjon.
Nem tudom hogy Ö e neki az igazi de már van tőle egy kislánya és a facebookos fotókon boldognak tűnik.

Mit csinálsz Lányom?-Nyitott be hozzám apu.
Nem mertem kinyögni hogy irkálok apu kislányos hülyeségnek tartotta,így csak annyit mondtam nagyon kifejezően hogy:-SEMMIT.
Miért?-Érdeködtem majd csuktam le a gépet.
Semmi semmi....csak mostanában nagyon el vagy tűnve van valami baj?
Velem? Nincs, apu jól vagyok.
Beszélnünk kéne! Gyere ki légyszíves!
Oké,Gyomorgörcs izzadó tenyér,remegés.... jaj mi lesz az?

Kiérve a nappaliba anyu tekintetébe botlottam.
Mi a baj? Burkolóztam bele a saját kardigánom vastag kötött anyagjába holott levert a víz.
-Apád silabizál mosolyogta el félig anyu.
-Bés télé muri séj!-EZ annyit tesz cigányul hogy: Ülj le lányom.
Apu imád cigányos dolgokról cigányul beszélni így ebből már leszűrtem hogy valami cigányos dolog lesz.
Nagyon lassan leültem nem tudom miért de az leges-legelső dolog ami eszembe jutott az Rikárdó volt utána meg rájöttem hogy az nem lehet már
odáig is fajultak a gondolataim hogy talán valaki látott Dennel.
-Szoktál beszélgetni a Rebekával nem? Nem mondott neked valami furcsát? Nem megszokottat?
-Nem bírom azt a lányt,néha beszélünk de ö eleve mindig hülyeségeket beszél.-Nevettem el félig.
-Hát szerintem a Márkónak akarnak téged még mindig!
Hangos nevetés tört ki belőlem anyu mosolygott.
Jaj neee apu hagggyuk! Felálltam átléptem a boltívet és teát töltöttem a bögrémbe,míg apu folytatta.
-Mindig célozgattak.
-Tudom,igazad van még mindig kiesik a szeme de én nem akarok oda menni,semmi nincs...néztem apu szemébe értetlenül.
-Hát jól van de hallottam hogy találkoztatok Lejlánál.
-Igen de az véletlen volt,akkor mikor nem tudtál értem jönni.Nincs semmi apu,és nem is akarom hogy legyen.
Jó de akkor kerüld a ilyen helyzeteket.
Most akkor ne járjak a testvéreméhez mert ö is  jár a Norbihoz? Ki érdekel apu hogy mit akar?
Nem lehet így gondolkozni kislányom nem hozhatom őket kényelmetlen helyzetbe csak ott van a Lejla. Ha netán megkérik a kezed,és nemet mondtunk feszültség lesz majd aminek
A nővéred issza majd meg a levét.
Nah ezt nevezik oláhcigányos gondolkodnak. Ki kivel mit mondott tett akart,hozott szégyenbe mindenki azt nézi kibe kössön bele.
Lehet hogy elvagyok magyarosodva de nekem ebből Kuurvára elegem van.-Ezt persze mint magamban.
Jol van apu! Majd jön a Lejla vagy mindig telefonálok hogy van e ott valaki jó?
Most haragszol?
Dehogy...Pár szo után amit még értelmetlen dolgokrol válottunk mint pl...vettem e ki húst a fagyóból és hol a távirányító elmentem fürdeni.
Én? Meg a Márkó? ISSSTENEM! Tulzásba akartam esni.:Akkor hamarabb jövök össze a Bagollyal.


A hétvégén nagyon készültem az órára tanultam és tanultam tétel tétel utnán jött a kezemben,mikor már végleg nem bírtam tovább. Facebook lett a vége.
Furcsállva láttam hogy valaki bejelölt,pontosan ketten .Ez egyiket nem ismerem,a másikat meg akarom ismerni.Lévai J. Deniel. Gondolkodás nélkül vissza jelöltem.
És igen utána jöttem rá h ezt nem kellet volna fent volt de nem irt. Lejla viszont rögvest oltogatott hogy már fb is zaklat akar valamit.

Vegyesek a gondolataim mindegy még nem ir addig csak él bennem a jóhiszeműség hogy csak úgy lejölt be.
A mai világban ez nem jelent semmit nem akar valamit hanem csak ismer ennyi.Vagy...ö is akar engem ismerni....

Nyissák ki a könyvet a 37 oldanon és ha...-Deniel még sehol meg az a fura szagú pasi se aki a hátam mögött szokott ülni azt hiszem Bálintnak hívják. Olyan szaga van mint egy
kész gyógyszergyárnak lehet hogy patikus? Hol lehet ez az ütődött? Megint dolgozik,de vizsga lesz a következő órán,A tanár ur jogfej hogy átfussa velünk a lényeget kicsit nem kéne hogy
lemaradjon.....róla! És...
-Itt is van a mi ifjabb Shakespeareünk
-Elnézést tanár ur!-Szólalt meg fél mosollyal kellemesen retket hangján.
Erősen próbáltam a könyvembe bújni hogy leplezzem a mosolyt amit nem birok letörölni az arcomról,nem bírom már magam előtt leplezni hogy örülök. De mások előtt muszáj fölég előtte.
Miről maradtam le? -Súgta oda padtársának.
Csupa unalmas dologról Lévai ur.-Szolt közbe a tanár majd megfordult fejtebb biggyesztette a szemüvegét és így szolt:- De azért jobb ha figyel

A szünetben...

Lillával kimentünk ö nem cigizik de úgy gondoltuk jót tesz majd egy kis levegö nagyon félt az eső dolgozatunktól,
Nyugtattam,és közben mertem remélni hogy pár szóra odakeveredik Deniel is.
Ki is jött,de nem nézett ki jól az arca sápadt volt a tekintete olyan lehomályosult zilált ledobta magát a lépcsőre. És kattant a pipája.
Utálom ezt  a hangot.

-Lilla aggódó tekintetemen mosolygott majd így szolt:- Én bemegyek.
-Oké megyek én is migyárt. Persze hogy szándékosan hagyott ott.

Lehuppantam Deniel mellé,
-Jol vagy?-A kapucni rajta volt a fején csak a szemüvege kandikált ki így oldalról.
Nem szolt semmit.Csak bólogatott .majd egy pillanatig néztem ahogy visszatuszkolja a pulcsija zsebébe a pipát.
Hugóm is asztmás.-Fogalmam sincs miért mondom el neki eleve fogalmam sincs mit aggódom ennyire mire megfejtettem volna saját kérdésemre a választ ö reagált.
-Az nem jo.
-Kivagyok mikor a pici kezével fújja be magának.Nem engedi másnak....
-Hány éves?
-Most volt 6.
Mosolygott,
-Hányan vagytok tesók?
-Ketten.Ö a nővérem kislánya.-Előkotortam a telefonom és képet mutattam róla.
-Bájos kis bestia.Ide látom hogy ráfkos.
Nevettem-,Áh dehogy is csak mire észre venném túljár az eszemen 6 szór.
-Nem volt nekem se egyszerű 4 éves vagy mennyi voltam mikor kiderült ráadásul álmomba kezdtem egy fuldokolni.Szegény anyu azóta is képes lenne velem aludni.-Röhögte el magát,
-Rubi születése óta. az így született.Izgulsz azért fulladsz?
-Valószínűleg...bár ennek már mindegy!
-És most jön a cigi?-Haraptam el a mondaton az arcát fürkészve.
Hirtelen belefurodott a tekintette az enyémbe lesütöttem a szemem.
-Gyorsan tanulsz. Így fog menni a dolgozat is?
-Remélem Mr Shakespeare!
Mosolygott újra,én meg vigyorogtam.
-Miért szívózik ez a tanár velem mindig?
Lejjebb húztam a kapucnit a fejéről és könnyedén így válaszoltam: Mert neked van valamid ami neki kevés. -Majd felálltam és elindultam Lilla után.
Meglepődött hogy odamentem hozzá de azon  főleg hogy hozzáértem és most még dicsértem is mert úgy is tudja mire értettem.

Az ora lassan telet azoknak aki nem én voltam az első aki befejezte..Aki kész volt leadta és  mehetett haza.
Mikor elhaladtam Deniel padja mellet összeszedtem minden bátorságom és odasuttogtam.-Sok sikert Sekspir.
Felkapta a fejét de nem néztem oda,tudtam hogy mosolyra húzódik majd a szája az én mosolyom pedig Dénes tanár ur tekintetével találkozott.Aki előkelően biccentett és majd számára elérhető
helyre tette a lapom az irosztalán.
Egy halk sziasztok.és tűntem is.
A lépcsőn már hívtam aput hogy jöjjön értem.Majd leültem a lépcsöre. Hideg volt,szeptember és hideg. Beyoncé halo cimü száma pörgött újra és újra a gondolataim aláfestő zenéje ként
mikor titkon arra számítottam hátha Deniel is kijön.Apunak kell jó 20 perc mire ideér.Addig beszélhetnénk.Mondtam én ezt magamban.
Ha hangosan hallanám a saját gondolataimat.Nevetve felháborodnék. Miért annyira érdekes ez az ember.Nem elég hogy csúnya  és fura még szegény beteg is.

-ÉÉÉÉS itt a kis stréber!!!
-Irigy vagy mert csak másik ként végeztél.
-Jobban mondva harmadik ként a melletted ülő nőci hamarabb végzett!
-Nem láttam kijönni...-Leült mellém. Megcsapott az illata levette a szemüveget és a táskába tette.
Várod aput?.-Kötekedett.
Összehúzva szemeimet mosolyogtam majd megcsíptem az arcát.-Miért kell mindig éreztetned velem hogy jó kislány vagyok?
Gonoszan nevetve csóválta a fejét a kezei bőrkabátja zsebében pihentek.
-Hát ha az vagy akkor miért zavar hogy cikizlek?
-Meert...
-Tudod mi a baj? Ha megtudnak bántani a személyiségeddel akkor nem vagy önmagad!
-Ez már megint valami drámai duma?
-Nem...ez logika gondold át. Ha jó így neked,akkor nem bánt meg amit mondok,mert neked jó így nem?
-Mocsok vagy tudod?
Bólogatott miközben elvesztünk egymás szemében.-Nagyon sok minden vagyok.-Mondta elhaló hangon.
-Látom.
-Érdekesnek tartatsz?
Bólogattam miközben kijelentettem hogy: Lököttnek tartalak!
A mosoly még mindig kandikált  a szája körül. -Bennem meg megszólalt a vészjelző,már gondoltam hogy apu a közelben jár így felálltam. Mire ö válaszolt közben.
-Tudom fura vagyok.
A lépcsőszor közepén megfordulva ennyit mondtam: Az jó! A Fura...Az jóó!
600 vattos mosoly övezte az arcát és én örültem ennek.-Ismétlem a szavait úr Isten! Bajba sodrom magamat! És én most ezt élvezem? Igen!!
Hova mész???-Szolt utánam szinte kiabálva.
-Apukámhoz.
Mosolyogva csoválta a fejét,mint aki nem hiszi el hogy létezek....



Amikor hazaértem hatalmas szükségét érzem annak hogy egyedül legyek,Muszáj ezt rendeznem
magamban....De nem sikerült...anyu szétpakolta a gardróbot apu cuccai halmokban álltak.
És azt vettem észre hogy este van és a vele kapcsolatos gondolataim rendetlebebbek mint bári is amit
eddig pakoltam.

Az ágyamban este 10 kor...

Szia :D-Ö irt? Ja hogy az ismerödöm jaa tényleg.Most irjak? jó...
Szia :)
Mit csinálsz?
Most fürödtem,zenét hallgatok nincs semmi a tv ben.
De megy a twilight az rtl en!

Ur Isten ez szereti??? -röhögtem.

Szereted? :D
Nem de a csajok általában igen. Edwár Maya miatt XD
Te is Edwárd Mayának hivod XD?
Ja,a csaj meg Bélának XD
Miért?
Mert Bella és jobb a Béla.
Idiotaa :P Nekem nem tetszik az a pasi nem tudom miért kell behalni érte.A gimiben minden csaj twlilight rajongó volt. Már az agyamra ment!
Neked csak a macsók tetszenek mi?
Hát már nem tudom....
Neked mániád hogy otthagysz engem mindenhol?
Muszáj volt! :D
Persze! :D
Hiányoztam?
Nem...csak rossz néven veszem a menekülnek előlem.
Nem menekültem!-Ajh nem ellet volna megkérdeznem!!! Mit vártam igen drágám nagyon hiányoztál?? hülye vagyok!
-Holnap jössz suliba?
-Ühüm... Megyek.
-Jo akkor majd ott beszélünk megyek dolgozni.
-Most?
-Éjszakás vagyok.
-Jol van mennyel csak.
Jo éjszakát.
Neked is,vagyis jó munkát.
Hulla vagyok biztos rohadt jó lesz szia.
Kitartás....Szia..

Na jó!.....Na jóóó! Én miért nézem a profilját?
És milyért akarok vele állandóan dumálni? Ugy érzem bajok vannak a fejemben
Na most nem tudok aludni.Most komolyan tetszik????Az nagyon gáz lenne ha felhivnám Lejlát?
Ki mnetem a konyhába  mászkáltam nem bírtam feldolgozni Hogy Riki után egy ilyen??? Lejla ki fog röhögni. Most mit csináljak?? Nem nem szolok neki lenyelem.
Nem tetszhet ez képtelenség a legnagyobb hülyeség! Az még hagyján hogy csúnya de könyörgöm magyar!!! Egy napot nem bírna ki a családom környezetében megennék vacsira.
Söt ö biztosan nem az a fajta aki leragad egy csajnál.


Másnap....
Kattant az autó ajtaja beljebb húztam magamon a kabátot hideg csípős szél fújt,lépkedtem felfelé a lépcsőn és a rohangáló emberek kavalkádjában megpillantottam.
Ha meglátom mindig egy jár a fejemben: Le kéne fotózni. Mindig olyan mit egy festmény. Most éppen ül a kőkorlaton egyik lábára fektette könyvét laza füst száll körülötte a sálja majdnem egyszínű
a könyvével  és a kabátjával a haja belelóg az arcába az egyik keze simogatja a könyvet a másik keze pedig újra szájához szállítja azt a mocskot ami árt neki.
Szán szándékkal szívja hogy lehet valaki ennyire....nem is tudom milyen?
Úgy döntöttem nem megyek oda nem zavarom, de meglátott.
-Jó reggelt.
Összecsukta a könyvet beledobta a táskájába elnyomta a cigit és felém tartott mindezt olyan gyorsan hogy mire ezt felfogtam már mellettem volt.
Nikotin és parfüm illata volt a szemei beesettek, karikásak.
Nem szóltam hozzá csak motyogtam magamban elvoltam mire ö :-Iszunk egy kv-t?
Ühm.....már ittam de igyunk!,A tanár ur orája megkivánja a coffeint.-Nem mosolygott és  nem szolt erre semmi,szinte túl komoly.Tétováztam hogy megkérdezzem  de a végén az automata előtt megettem,-Baj van?
Mi? Miért? Nem...Csak fáradt vagyok.-Nem ezt persze nem hittem el mert hogy csak részben van igy biztos hogy van valami baj.De még nem állunk egymásoz annyira közel hogy ezt elmondja.
És lehet hogy nem is fogunk,eltökélt szándékom hogy taszítani fogom magamtól .Mert szerintem tetszem neki,valamit lát bennem és én is akarom hogy lássa.
De nem fogom kitenni az életemnek,Ezt a kettős életet csak én bírom. Nem húzhatom magammal...

               

2. Rész

A második napom a iskolában újabb nyomot hagyott hagyott bennem,megforgatott mindent.
Alig vártam hogy be érjek és lássam Denielt,de nem volt ott!
Akartam még hallgatni de nem volt bent leültem a tegnapi helyemre,majd vártam.
Butának éreztem magam,felkeltette az érdeklődésemet az élethez való hozáslása a kisfiús mosolya meg a többi végül is úgy ahogy van egy fura fazon.
Tudom hogy nem lehetne köztük semmi de máris eljátszottam a gondolattal,és elröhögcséltem magamban, mikor elképzem öt a családom társaságában.Az egy vicc lenne ahogy most is mosolygom.
És bejött letette a cuccait és leült mellém ez gyors volt!
Jóeggelt-Üdvözölt újra testközelböl.
Neked is!
Jól otthagytál.
Muszáj volt mennem.
Ühüm...Nem eszlek meg! Én mindig megmondom az igazat!
Na ne mond.
De végül is írónak készülnék muszáj. Hány éves vagy Dzsuliáná.-Ejtette ki a száján különös élvezettel a nevemet.
Jövőhónapban leszek 20.
És te?
21 leszek januárban.
Miért kérdezted?
Nem bántódsz meg?-Nézett rám,összehúzott szemekkel.
Hát ha nem mondasz nagyon csúnyát....
Nem....csak...ezt halkan kell...-Közeledett a fülemhez.
Igen?-Néztem a padon pihenö egyik kezét értetlenül,majd belekeveredett az orromba az illata.
Azért mert olyan kis szűzies vagy.-Suttogta a fülembe.
Elvörösödtem...-ideges lettem megsértette az intim szférámat. Ez durva volt. Számomra az volt!
 Így finoman és nőiesen arrébb tessékeltem.
Te  nem itt ültél tegnap! Migyárt jön a tanár légyszíves fáradj a helyedre!
Ne haragudj megyek!
Na ez is gyors volt azt hittem szemétkedik még egy kicsit,még se akarom ismerni! Idiota!!
Az óra szinte   azzal telt hogy nézeget a válla mögül.Nem néztem rá!
Még hogy szüzes.Oké lehet hogy a többi pesti miss-ek mellet annak számítok de basszus.
Hogy jön ö ehez?.
ÉS méghozzá ilyen érzéki hangon nyögdécsei a fülembe......amitől ráadásul még valami végig futott rajtam.

Ora után miután megvártam hogy le menyjen én is lemerészkedtem a lépcsőn nem láttam sehol és örültem ennek rengeteg ember volt majd fellöktek.
Kimenekültem a lépcsőhöz,Ö ott ült ahol én irt és Cigizett,remek! .Azért sem ülök oda,visszafordultam.
Ne menekülj!-szolt utánam.
Én nem  menekülök csak nincs kedvem hozzád.
Remek! Nekem meg itt lenni nincs kedvem de mégis itt vagyok! Nem vagy egyedül.
Hol lennél?
Na látod csak van kedved hozzám.
Nem nincs.szia...

Messe járnék hol csak a szél jár közel hol már mindenki betette lábát.
Messze lennék de vissza vágynék.
Menekülnék de csak körbe körebe mennék.-Olvasta fel a szavakat a füzetéből.
Te költő vagy?
Lehetnék?-Szegezte tekintetét az enyémbe.
Hát...végül is azért vagy itt nem?
Nem figyeltél tegnap író akarok lenni.ÉS te is.-Ülj már le.
Lehettem magam.
Kezdjük előröl jó? Szia Lévai J-Deniel.-nyújtotta a kezét újra mint tegnap.-Akkor már mosolyogtam.
Rafael Dzsuliáná.
Szép neved van!
Már mondtad!
Dehogy is! Miért nem akarsz velem beszélgetni? Valaki tiltja suttogott megjátszott félelemmel,még a dzsekijét is a szája elé húzta.Akár egy titkos ügynökös fimben,nagyon gyerekes lehet...
Háát valahogy úgy...
Grimaszolt és rázta a fejét.
Nem tudom mennyire szúrt szemet,de cigánylány vagyok.És a cignylányok nem beszélgetnek csak ugy fiukkal.
Nevetett...Akkor most feleségül kell vegyelek?
Hát ha cigány lennél igen.
Miért csak cigányhoz mehetsz?
Hát igen!
Akkor nincs baj! Mert magyar vagyok és angol is.Nem lesz baj.
És Him nemü lény is!!-Jelentettem ki.
Mit csinálnak veled a ha pasikkal dumálsz? Agyon csapnak?
Leszidnak,ha más cigányok megtudják hírbe raknak hogy ribanc vagyok.
Érdekes szokás. Nyugi itt senki nincs rajtad kívül aki cigány. Ha meg feltűnik valamelyik családtagod beugrok a bokrokba.
Nevettem. oké kösz...
Akkor azért vagy ilyen zárkózott,de várj egy kicsit nem értem én ismertem már egy csomó cigány lányt,nekik nem voltak ilyen szokásaik.
Mert több fajtánk van.
Oh...
Mi Lovárik vagyunk.És nem is vagyok zárkózott!
Aha...
Jó az vagyok! Ilyen vagyok nem vagyok egy társasági ember.
Miket írsz? Van már műved?
Van. Többnyire regények de van vers is.
És neked?
Kérlek szépen  4 éve hogy írok egy könyvet.Kiakarom adni!
Mi a címe?
Nincs még címe,tudom ciki.
Miért nincs?
Nem tudom...még nem találom rá a megfelelőt.....Haragszol?
AZ előbb haragudtam.
Az jóóó!!!! A harag az jó van benned indulat,és ha van indulat jönnek a szavak.
Fura vagy!-Mosolyogtam...
Már mondtad,mosolygott.
Áh Dehogy is!
Becsengettek. Felsegített.
Lady Dzsuliett,ejtette franciásan-Felkísérhetem a hivalkodó lökdösődő balfékek színes bár unalmas zátonya között?
Nem vagyok Dzsuliett! És ne játssz a Romeót.
Ah dehogy játszom! Szabad megjegyeznem William Shakespeare egyik legszebb alkotása de szerelmes élet legrosszabb példája.
Igen és miért?
Arrébb húzott ráestem a vállára megcsapott az illata,azért tette nehogy összeütközzek egy tanárral.
De ez a pillanat olyan természetesnek hatot hogy csak az én fejemben pörög vissza érdekesként.
Mert szerették egymást ott cseszték el,hogy meghaltak.
De hát épp ez a szép az egészben meghaltak a szerelmük miatt vagy te vagy senki ez a poén.
Ez baromság! Nem az a szerelem ha együtt haltok meg,ha egymást kergetitek egyfeszt a halálba na az az! Ha elbírod viselni a másikat egy életre.És meghalnál érte ha ez segítene rajta
meghalni mindig könnyebb! Nem igaz?
De...biztos az.
Szerettél már igy valakit?-Nézett a szemembe újra.
Ha szerettem volna most nem lennék itt.
Elgondolkodott ezen...már a teremben voltunk.
De feltételezem hogy te már igen.
Miből gondolod?
Csak tapasztalatból beszél így az ember.
Okos...de nem eléggé.
Most miért?
Naiv vagy még,de majd megnevellek.
Nem nevelsz te semmire,nem bízom benned azt se tudom ki vagy!
Hát nem úgy nézel ki mint aki bárkiben is bízik.
Pedig igen!
Nah? Haljak legalább egyet!
Ráakartam vágni hogy a szüleimben,de ha azt veszem akkor is bíztam bennük mikor férjhez adtak 14 évesen így azóta észre sem vettem hogy mennyire meggyengült a...
Na látod csak gondolkodsz!! Kiben bízol? Magadon kívül?
A nővéremben! -Igaz Lejlában sosem kellet csalódnom. benne bízok!
Jol van nem is baj minél kevesebb emberben bízol annál jobb!
Na látod?
Én sem bíznék magamban,-Nevette el félig.
Te már megint az én padomban vagy! A hölgyemény mérges lesz ha meglát itt.
Téged jobban zavar mint öt hidd el!- majd elment.


Az órai munka szinte rutin volt nekem sok minden volt amit a gimiben nyelvtan és irodalómorán tanultunk és 5 ős voltam belőle még én buzgón dolgoztam,
Ö egyáltalán nem! Fetrengett a padban és engem nézett.

Busszal mész?
Apukám jön értem és apukám nem szereti ha legyeskednek körülöttem.
Apukája van neki...-Kötekedett ujra.
Az agyamra mész! miért nem boldogítasz valaki mást.
Azért mert az engem nem boldogítana.
Csodás.-jön utánam mint egy kiskutya.-Te 4 hónapon keresztül ezt fogod csinálni?
Tudod mit szeretek ha valaki temperamentumos utálom ha valaki fél megszólalni,
Meg se haja amit mondok.-Igen az jó mert én egyre jobban félek megszólalni. Fölég a te jelenlétedben.
Neeem először nem akartál hozzám szólni már oltogatsz,azt szeretem!
Szereted ha oltogatnak???
Nem ha valaki őszinte és nem fél kimondani a gondolatait.
Hát akkor én nem a te embered vagyok mert sose mondom ki amit gondolok csak ritkán!
Tudtam én,de megtanítalak!
De nem kértelek rá!
Az életet se kértük még is élünk,
Ahjjj....igen és hogy akarsz megtanítani?
A szimpla jelenlétemmel,nem vetted észre h kihozom belőled a tüzet?
A tüzet nem csak az idegrohamot!
Majdnem egy!! Merre laksz.
Ahajj Isten ments hogy tudd! Számodra nagyon messze!
Nevetett.
Én ott lakom nézed és mutatott egy panelházra az utca végén.
Tök jó csak idesétálsz.
Mikor megyünk bulizni?
Nem járok Dicoba-Cigánylány vagyok!!! És tünj el mert apu meglát.
Én se járok discoba ,Nálam mást jelent a bulizás.
Gondolhattam volna nálad minden mást jelent.
Rágyujtott .majd megkínált .Ráztam a fejem.
Miért nem?
Hamar rászokik az ember.
Ja és apuka nem engedi mi?
Nem hiszem h nagyon kiborulna mindenki cigizik nálunk de nekem nem kell hamar rálehet szokni.
Dehogy is...Sokat kell még tanulnod.
Én tőled semmit nem akarok tanulni.-nevettem.-De ö  komolyan nézett rám a füst mögül.
minednt megakarsz tőlem tanulni,....
Belém fagyott a szó is, Odahajolt és nem hogy megpuszilt ez csók volt
Kéjelgö érzelmes csók az arcomra! És miért esett ez nekem jól?.Mire feleszméltem elment...

Jézusom ki ez? És mit akar?? Nem érti hogy nem teszik olyan mint egy fonnyadt bagoly!
Oltottam magamat,arra fogtam késöbb hogy a hormonjaim már nem bírnak
magukkal.És már jó a szamár is ha nincs ló! Vagy ez esetben Bagoly

Még ezen kiborultam apu előbukkant Beszálltam mellé.Meséltem egy s mást de Denielt nem hogy elmesélni még az emlékeim közül is törölni akartam.
Otthon minden tényleg kitörlödött,ügyet sem vetettem a gondolataimba befurakodó idiotára
.Mostmár értem a csajt aki beoltott miért nevezte az osztálytársaimat Gy p-s írókák.
Biztos találkozott Dennel.

Nagyon-nagyon jó délután következett ez után Lejláék átjöttek Beszélgettünk Mindig olyan csodálattal nézem ahogy apu olyan jól elbeszélget Norbival.
Jó igaz tök jó sógorom van én is bírom. Rikárdo messze nem ilyen volt.Ezt apu is tudta mikor hozzá adott,de biztos úgy volt vele majd alakul a dolog,Ehez képest sehol semmi.
Rubival az én gyönyörűséges unokahúgommal Csajos napot tartottunk míg Lejla beszélgetett anyuval.A hétvégén lesz a kincsem 6 éves.
Lejláék bulit csinálnak neki egy étteremben  zenésszel tortával és rengeteg cigánnyal akiktől már előre borsozik a hátam. Úgy is megfognak találni a habtiszti nagyságos
miniszoknyás primitiv nöcik akik kamu chanelben nyomulnak és  nagyon elhiszik hogy valakik,csak azért mert a a ribanc pálca ott log a hatméteres műkörmös kezükben
és az uruk akiknek egyfeszt szülnek gazdagnak mondhatja magát csak mert becsípett pár üzletet amibe nem mászunk bele.
Azért borulok ki így mert régen nagyon nem így volt még amikor Lejla férjhez ment akkor sem 5 év alatt nagyon sokat változott a világ a cigányok körében,régen hosszú szoknya volt télen nyáron
a nőkön nulla smink és szelíden meghúzták magunkat.Most mindennek ellentétei a szokásainknak hagyományainknak csak halvány ára maradt.
És lehet fura hogy épp én borulok ki ezen aki férjhez ment de hazajött és elvégezte a gimit,leérettségizett és most egy irodalmi kurzusra jár nadrágban.
De bennem más van, lehet hogy ez is szégyenletes de én nem leszek egy a sok habi elit cigány lány között.Aki kelleti magát az apjával bulikat csináltat és csapatja
a youtubre hátha valami idiota elveszi hogy égész életében bájologhasson 6 kg sminkben a konyhában Isten tudja hány pujával. Mig az ura csalja!
Nem tudom hova jutok de ezt nem akarom betegesen félek ettől a sorstól,lehet hogy ezért hagytam ott Ricárdot is.Lehet ha szerettem volna más lett volna.
Igen is okolom magam,Rikárdo nagyon jól bánt velem a tenyerén hordozott szépen beszélt velem irdatlan jóképű,jó családból való tiszta vérű,tökéletes.
Minden cigány lány megvolt érte halva és utáltak h engem vett el.Na épp ez az hogy megfognak találni ezek a csajok és jól betologatnak majd hogy mekkora hülye vagyok hogy otthagytam.
És lecseréltem a szégyenre, a sulira. Amiktől viszont ők irtóznak.

És ha már az oltogatást emlegetem Lejlának sikerült jól beoltania elég nyilvánosan.Ott romlott meg a délután.
-Mi van a hercegeddel?
-Milyen herceg,volt egy de koccoltattam tudod! Fogtam fel lazán a csipkelődő beoszlást mint aki le se vágja hogy Denilre céloz.
-Ma is mondta hogy szép vagy?
-Nem ma csak  nem bírtam levakarni,még le is puszilt.
-Lejla torka szakadttábol kiröhögött,amit persze mindenki hallott. És kérdőre vontak mi olyan vicces mire én: Semmi csak Baglyos viccet meséltem neki.
Mindenki mosolygott egyet majd anyu odajött  mi volt ez? tudta h valami sunyiskodunk.
-Milyen bagoly volt az?
Hát olyan kis levakarhatatlan nem húgi?
-Hagyatok már.-Nevettem kényelmetlenül.
-Anyu tudta kiről van szó belecsípett Lejlába hogy hagyja abba a kuncogást mert még a végén apu is rákérdez hogy mi is volt ez.
Jelentéktelen jelenet az életemből de az amit kiváltott este 11 kor belöllem az volt a lényeg.

Nem bírtam aludni,rá gondoltam,csak úgy...azán miket mondott,Ha egyedül vagyok úgy érzem bírom tetszik hogy ilyen amilyen,de ha belegondolok hogy apuék körében Ö.
Hát nem tudom...Nem tudna beilleszkedni. ÉS igen elkezdtem rá úgy gondolni minta a lenne köztünk valami vagy mintha azt akarnám hogy legyen.
És még csak 2 napja ismerem.És tök rosszul esik hogy Lejla kinevette hogy megpuszilt.
Mintha nem lenne tejes értékű ember csak azért mert magyar.
De miért piszkál ez engem nem is ismerem nem is néz ki jól nem is vagyok szerelmes...CCC szerelmes 2 nap után!! Istenem beteg vagyok szerintem Összezavarta az érzelmeimet
meg a bioritmusomat hogy olyan korán mentem férjez.Hirtelen elkezdtem egy ilyenben is meglátni a férfit. Háhá...Szétröhögtem magam egyedül a sötét szobámban,
Deniel meg ÉN????? Háhá...Kész nagyon beteg vagyok Sose tudnék egy ilyennel lenni.

Miután belenevetgéltem magam az alvásba egyre rosszabb dolgok történtek velem,nem hogy ébren de már álmomban is ott volt.

Dzuliáná,-Keltegetett anyu.
Én meg felriadtam mert Deniel arca után anyuét látni elég fura volt.
Mi van rosszat álmodtál?
Ööö...Nem tudom!
Már el is feletetted?-Mosolygott anyu.
Öt nem lehet elfelejteni,
Mi van?
Semmi anyu komás vagyok még mi van? Dőltem vissza és öletem meg a párnám csücskét.
Apád meg én elmegyünk vásárolni megveszünk a kislánynak ajándékot jössz velünk?
Ühüm.. nyögtem ki még mindig félhullán.
Na akkor keljél.
Most? Most megyünk miért?Még csak 8 óra van mutattam a faliórámra.
Mire összerakod magad jóval több lesz.
Kérek kv-T!! :) Mosolyogtam nagy cuki szemmekkel hátha kapok.
Kapkodd már magad majd kapsz!
Anyuuuu!!
Anyu kiment.
Bemtem a fürdőbe és kiröhögtem magam a tükörbe.Mikor elkezdtem énekelni az egyik cigány zenét
Veled álmodtam az éjjel jaj de jo volt látni téged!...Ezt viccenk szántam még a
magam számára is.Eszembe jutott hogy két napig nem látom most és csak ennyit mormoltam!
 Hála Istennek!!!
Mindeközben 2 nap után péntek reggel...

Reggel van! Látnom kell! És kipattantam az ágyból. Komának nyomba nem volt ma reggel.
Csinosan és izgatottan mentem ma be órára. Szinte még a gyomrom is bizsergett,Majd amikor beléptem a terem ajtaján sehol nem volt.
Az óra már régen elkezdötött és feladtam hogy lássam,nem jött nem volt ott egész nap,ott ültem a lépcsőn és azon gondolkodtam miért? Miért nem jött?
Megint várnom kell két napot és holnap van Rubi szülinapja semmi erőm hozzá...

Du...

Messze szálló gondolatok mit madár szállnak el.
Tudom kéne ki vagy te még mielőtt eszem elveszed.
Bolondság,vagy menekvés túl kevés de keserű semmiképp.
A semmiből jöttél port kavarni mert elnyelne mélység.
Ki vagy te? Mi féle?
Megbontod a szárnyamat,maradandó vagy átutazó....?

-Hol van ez a lány? -Idegeskedtek apuék igen a szobámban gubbasztottam mint mindig,és ők mint mindig ezt most is szóvá tették utálják ha elvonulok,én meg imádok elvonulni és most
abba kellet hagynom az írás,mert krumplit kell pucolni!!!
Persze a délutánból az sem maradhatott el hogy apu és anyu színletesen kidumálják a cigányokat akik ott lesznek holnap
,commentekböl róluk lesz még elég a buli után is nem hogy előtte.
Az úgy OK hogy egyet értek velük Lejla aranyosékat én sem kedvelem söt annak népeit sem,de könyörgöm!! Miért kell ezt minden nap megvitatni???

Mi az lányom te sose szólsz semmit?
Mit mondjak mindent elmondtok helyettem.-Mosolyogtam el magam.
Hát jó de hozz fel mást témát.
Jaj apu ha tudnád hogy egyetlen témakör forog a fejemben és az egy (raklo)- Este megy a kedvenc filmed!
Melyik?
A szállító megnézzük?
Mit bánom én.
Oké csinálok popcornt.
Jol van! Aztán szép legyél holnap.
Minek?
Apu nevetett,hogy hogy minek? Hát hogy büszke legyek.Jó mindenhogy az vagyok,de akkor is csinos legyél.
Jol van apu.Anyut is kisminekelem.
Anyu mosolygott,-hát igen akinek ekkora unokája van muszáj hogy összeszedje magát.
Igy van anyu apu még mindig jóképű hozni kell a szintet!
Hallod mit mond a lányod? Jóképű vagy!
Hát persze hogy az vagyok! Mi ketten szépek vagyunk -kacsintott rám apu.
Jot nevettem szeretem mikor apu beadja a beképzeltet. Imádom a szüleimet,este megnéztük a szállítót a tv ben apuval anyu a szobában elaludt a főzőcsatornán.
Apu otthagyott a fotelban,félhomályban már volt éjfél,néztem ahogy apu cigije végleg kioltódik a hamutálban, és elszáll a füstje....